Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 29.

A technika ördöge. Hosszú ideje viaskodunk már, valójában nem csak az áramellátásunkkal, de minden mással is. Hol ez száll el, hol az: az étkezősátor piciny gázmelegítője is igen hektikusan viselkedik mostanában, hiába húzódik Edina oly közel hozzá! A fiúk egy nagy kővel terhelték le a kapcsolóját, de amint az félrecsúszik, máris ezerrel ömlik a sátorba a gáz! A sokat emlegetett helyi internet is talány - megállapítjuk, továbbra is a legmegbízhatóbb, egyszerű és nagyszerű társ a műholdas telefon, ha kommunikációról van szó! Ám a routert telepítő sherpa javulást ígér! Ráadásul, végre hírt kapunk a GoalZero-ról is: még ma megérkezik az új! Már készítjük is elő a töltendőket! Minden elektromos kütyünk energia után sóvárog! És amennyit Ang Phurba és Dávid a benzines generátort rángatták mostanában, mi is!

Klein Dávid - Napló – 2017. április 28.

Ha marad a mostani terv, holnap lemegyek, talán egészen Dingbochéig (4350 m). Ma a két filmes serpa mászónk – Pemba és Ang Pászáng – elérték a Déli-nyerget, ahol deponálták az oxigénkészletüket. Elmondásuk szerint komolyan meg kellett küzdeniük a széllel. Mindenesetre: le a kalappal előttük.

Edina – aki sajnos Gorak Shepben megevett valamit, amit nem kellett volna – mára már jobban van, de ő is és Szilárd is az alaptáborban maradás mellett döntöttek. Az ő feladatuk lesz a következő akklimatizációs kör előkészítése, helyi „kémkedés” (információk, tervek begyűjtése) és a hamarosan érkező új áramellátó rendszerünk fogadása, telepítése.

Az enyém, hogy Dingbochéból hazaküldjem a film file-jainkat, naplóinkat és egyéb – telefont, internetet igénylő – szervezési feladatainkat elvégezzem. Nem titkolom, várom a változatosságot az alaptábor jég- és sziklavilága után…

Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 27.

A reggel érdekesen indul. Phurba barátunk hangját hallom, nagy a rohangálás. Lakósátram tetejét rögvest lekaszabolja az újonnan érkező helikopter! Az "Everest-falu" 1. számú helipadja csupán 15 méterre van tőlünk. Nem csoda hát, hogy karnyújtásnyira szállnak el a gépek! Néha tényleg olyan érzésem van, hogy le kell húzni a fejem, különben menten leskalpol valamelyik szitakötő rotorja! Arról beszélgettünk Dávidékkal, olyan hangulata van ennek, mintha egy vietnámi háborús film katonai bázisán lennénk - már csak a párás levegő és a délibábos horizont hiányzik! Egy best of Creedence Clearwater Revival album van nálam, az illene a miliőhöz!

Klein Dávd - Napló – 2017. április 26.

Az új GoalZero elektromos rendszerünk olyan, mint az unikornis: mindenki hallott róla, mindenki emlegeti (már becsomagolták Katmanduban, már Luklában van, valaki látta már a helikopter mellett…) de úgy igazából persze senki nem találkozott még vele…

Lemegyünk megint Gorak Shep-be: ott van áram és néha internet is.

Délben már a fogadóban csücsülünk mindhárman. A fogadós berántja a földszinten, a boltja mögött az aggregátort, mi meg lelógatunk egy 3 különféle kábelből és egy agyon barkácsolt hosszabbítóból álló valamit: dől az áram. Naplókat írunk, letöltjük a meteorológiát.

Sajnos az időjárás nem túl ígéretes: eredetileg 3-4 napot akartunk csak pihenni a következő (egyben utolsó) akklimatizációs kör előtt, de most a szél görbéje azt mutatja, hogy május 4-e előtt aligha érdemes elindulnunk felfelé. Egy kicsit bosszantó, de tudjuk, hogy türelmesnek (és különösen: érzékenynek, figyelmesnek) kell lennünk a Heggyel szemben. Azt nem engedhetjük meg, hogy lepattanjunk az utolsó körről.

Különben is: mint kiderült, a létrákat a jégesés-doktorok május 29-e előtt nem szedik le, május második felében pedig határozottan melegebb lesz (nem is beszélve arról, hogy az oxigénes tömeg valószínűleg az első, május 15 körül várható csúcstámadás során lesz a legsúlyosabb), szóval kivárunk, ha kell, lejjebb ereszkedünk pár napra, biztosra megyünk.

Ha hatodika körül elcsípnénk egy éjszakát a Déli-nyeregben, akkor még mindig lenne elegendő időnk egy alaposabb pihenőre az alaptábor alatt úgy, hogy 18-22 körülre tűzzük ki a csúcstámadást…

Ilyen, és hasonló témákról diskurálunk Edinával és Szilárddal a Buddha fogadó söntésében késő délutánig. Csak vacsorára megyünk haza áramtalan, de lakájos alaptáborunkba.

Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 25.

Az alaptábori lét mindig felüdülést jelent a hegyen töltött napok után. A fenti erőfeszítést követően újra biztonságban vagyunk, melegben, és persze az oxigéndús környezet szintén nagyot dob a pihenőnapok élvezeti értékén. Jobbat alszunk és általánosságban is elmondható, hogy jobb a közérzetünk. Minden értelemben feltöltődünk.

Klein Dávid - Napló - 2017. április 24.

Óvatosan balra fordulok. Meglepően engedékeny körülöttem a tér: se jégtömb, se a sátor fagyott anyaga nem feszül nekem. Balra tapogatódzom: eltűnt Szilárd. És eltűnt a mellkasomból a feszítő érzés, a fejemből a lüktetés is. Lassan és komótosan nyújtózom, mint egy vidám sünmalac, meghemperedem a hálózsákomban és teljes testemmel elfogadom, átélem: idelent vagyok, a kényelmes, biztonságos, otthonos és meleg alaptáborban.

Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 23.

A hevenyészve felállított sátor következménye nyilvánvaló volt: kényelmetlen, nehezen véget érő éjszaka. A firnlejtő folyamatos óvatosságra intett minket - nem csupán a sátor tudott volna lecsúszni velünk együtt, de amint elkezdtünk mozgolódni és kipakolni, a felszerelésünket és zsákjainkat is biztosítani kellett, hiszen a meredek, jeges hólankán azonnal megindultak lefelé a dolgok. Azt hiszem, éjszaka átlag egy óránként megkérdeztük egymást, mennyi az idő. Ha csak 30-40 perc telt el, még csalódottabbak voltunk. A keservesen hideg este után viszont, legalább a hálózsákjainkban komfortosan teltek az idő. A sátron belül minden megfagyott, csillogó pára borította be még a fejünket is: minden mozdulatunkra "havat" töröltünk le a plafonról.

Klein Dávid - Napló - 2017. április 22.

Szerettük volna, ha Pemba és Ang Pasang idefent vannak, amikor mi felmegyünk éjszakázni a hármasba. Persze biztonságtechnikai szempontból sem árt, ha két ilyen kemény legény várakozik a kettesben, csupán pár órányi mászásra tőlünk, miközben mi felfelé haladunk, de az ő jelenlétüknek diplomáciai jelentősége is lesz: Edinának nem kevés ügyeskedésébe került, hogy a köteleket rögzítő serpa közösség szemet hunyjon partizán akciónk felett. Ha esetleg mégis kérdések merülnek fel, Pemba és Ang Pasang simítják majd el őket idefent.

Suhajda Szilárd - Napló – 2017. április 21.

Már két éjszakát eltöltöttünk a kettes táborban. Az időjárás előrejelzések frissülése rádión keresztül, Edina tolmácsolásában ér el minket. Az első akklimatizációs körünket félbe vágta a megveszekedett vihar, így most azon agyalunk, miképp tudnánk a jelenlegi, második kört kimaxolni. Menjünk le és csupán egyetlen pihenőnap után induljunk neki újra, vagy szívjuk fel magunkat, és az újabb szeles idő beállta előtt iramodjunk fel a hármas táborba?

Szeretem ezt. Ezt az expedíciós holtidőt. A testünk alkalmazkodik, a vérünk átalakul. Türelmesen, eseménytelenül telnek az órák és napok a sátorban. Végre itt vagyunk fent, az történik, aminek történnie kell – lehet, hogy néha unalmas kicsit, de gőzerővel akklimatizálódunk! Néha havazik, néha kisüt, néha feltámad, néha elül – változatos az idő. Ismét találkozunk Ueli Steck-kel: szimpatikus, szerény karakter. „Lovagló” lábairól már messziről felismerni – járása jellegzetes, közelről pedig látni, hogy csupa izom az egész ember, egy elnyűhetetlen, a végtelenségig céltudatos és elszánt erőgép. Nem hiába hívják így: a „svájci gép”. Inspiráló.

A nap legnagyobb híre! Hol is kaphatna ilyen örömhírt az ember, mintsem az Everest oldalában! Izgatott várakozás előzte meg a bejelentést és most, itt a messzeségben is, végre elér a hír: a Húgom egészséges, ráadásul hatalmas fiúgyermeknek adott életet! A délelőtti napfényben meghatódva guggolok az egyik sziklatömb tetejére! Edina a rádióban, Dávid mellettem gratulál: „Nagybácsi lettél!”. Fájós torkommal csak sápogok, nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek! Mérhetetlenül büszke vagyok a Tesómra és boldogan gondolok Rájuk! Na ezek ám az igazán nagy dolgok! Fülig ér a szám!

A nap végére eldől, hogy másnap elindulunk fölfelé: célunk, immár a 7000 méteres határ átlépése. A hármas tábor a Lhotse-fal közepén helyezkedik el, alsó és felső „terasza” közt mintegy 150 méternyi szintkülönbség van. Nyugati mászók még nem jártak fent. Jó kis terv! Egyébként is fel vagyok dobva, telve energiával, úgyhogy lázasan fészkelem be magam az éjszakára. Csodás egy nap volt! Hogy lehet ez még ettől is jobb?

Klein Dávid - Napló - 2017. április 20.

Teljesen meghibbantunk! Ennek az akklimatizációs körnek a célja az volt, hogy egy - esetleg két - éjszakát töltsünk el idefent, a 6400 méteres kettes táborban. Az éjszaka azonban ördögi terv született a fejemben. (Részben egy Edinával folytatott rádióbeszélgetés, részben saját inspiráció, részben pedig a plüssmalacom javaslatai szülték a következő vad ötletet.) Ne menjünk le holnap, hanem pórbáljuk meg kilobbizni, hogy felmehessünk a hármasba. Ha ez sikerülne, minden eddigi időveszteségünket, az első akklimatizációs kör csonkaságát sikerülne kiköszörülnünk.