Suhajda Szilárd - Napló – 2017. április 21.
Már két éjszakát eltöltöttünk a kettes táborban. Az időjárás előrejelzések frissülése rádión keresztül, Edina tolmácsolásában ér el minket. Az első akklimatizációs körünket félbe vágta a megveszekedett vihar, így most azon agyalunk, miképp tudnánk a jelenlegi, második kört kimaxolni. Menjünk le és csupán egyetlen pihenőnap után induljunk neki újra, vagy szívjuk fel magunkat, és az újabb szeles idő beállta előtt iramodjunk fel a hármas táborba?
Szeretem ezt. Ezt az expedíciós holtidőt. A testünk alkalmazkodik, a vérünk átalakul. Türelmesen, eseménytelenül telnek az órák és napok a sátorban. Végre itt vagyunk fent, az történik, aminek történnie kell – lehet, hogy néha unalmas kicsit, de gőzerővel akklimatizálódunk! Néha havazik, néha kisüt, néha feltámad, néha elül – változatos az idő. Ismét találkozunk Ueli Steck-kel: szimpatikus, szerény karakter. „Lovagló” lábairól már messziről felismerni – járása jellegzetes, közelről pedig látni, hogy csupa izom az egész ember, egy elnyűhetetlen, a végtelenségig céltudatos és elszánt erőgép. Nem hiába hívják így: a „svájci gép”. Inspiráló.
A nap legnagyobb híre! Hol is kaphatna ilyen örömhírt az ember, mintsem az Everest oldalában! Izgatott várakozás előzte meg a bejelentést és most, itt a messzeségben is, végre elér a hír: a Húgom egészséges, ráadásul hatalmas fiúgyermeknek adott életet! A délelőtti napfényben meghatódva guggolok az egyik sziklatömb tetejére! Edina a rádióban, Dávid mellettem gratulál: „Nagybácsi lettél!”. Fájós torkommal csak sápogok, nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek! Mérhetetlenül büszke vagyok a Tesómra és boldogan gondolok Rájuk! Na ezek ám az igazán nagy dolgok! Fülig ér a szám!
A nap végére eldől, hogy másnap elindulunk fölfelé: célunk, immár a 7000 méteres határ átlépése. A hármas tábor a Lhotse-fal közepén helyezkedik el, alsó és felső „terasza” közt mintegy 150 méternyi szintkülönbség van. Nyugati mászók még nem jártak fent. Jó kis terv! Egyébként is fel vagyok dobva, telve energiával, úgyhogy lázasan fészkelem be magam az éjszakára. Csodás egy nap volt! Hogy lehet ez még ettől is jobb?
