Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 19.

A Khumbu-jégesésen való átkelés - holott korábban már keresztülvágtunk rajta - változatlanul újszerű izgalommal tölt el minket. Ezúttal korábbra tervezzük az indulást. Éjjel kettőkor már szedelőzködünk és hamarosan az étkezősátorban hangolódunk: szokásos módon zabkását kanalazunk, gyömbéres teát szürcsölünk, főtt tojást eszünk. Fellobban a pudzsa-oltár lángja, illatos füst borítja el éjszakába burkolózott alaptáborunk központi részét. Hátunkra emeljük Zajo zsákjainkat, felhúzzuk kesztyűinket és fejlámpáink fényében beleveszünk a gleccservilág örökkön változó labirintusába. Újra úton vagyunk. Felemelő érzés!

Klein Dávid - Napló - április 18.

OK, én voltam a provokátor! Reggeli után elkezdtem zaklatni a többieket, hogy na, menjünk le Gorak Shep-be, 5180 méterre a Buddha Fogadóba: "Viszünk egy köteg kábelt, mindenféle csatlakozót, laptopokat, meg más elektromos kütyüt, veszünk töltést, meg jak steak-et, meg ijesztgetjük a turistákat a zord hegyi külsőnkkel…" Végül kötélnek álltak.

Már egy ilyen aprócska süllyedés is mennyit számít: az alaptábor jegét és sziklakupacait magunk mögött hagyva por, jaktrágya foltocskák és némi csenevész fű fogad minket az oldalmorénán megbúvó Gorak Shep előtt.

Klein Dávid - Napló - 2017. április 16.

Szilárddal egyértelműen és hivatalosan a "kummantás" állapotában vagyunk. Ennek a létállapotnak a lényege, hogy úgy csinálunk, mintha - Ó jaj! - bealudtunk volna, holott mindketten nagyon jól tudjuk, hogy arra várunk, hogy a csonttá fagyott orkán zacskót, amiben az éjszakai hánykolódást, műanyag kacsába vizelést, magas pulzussal, fejfájással forgolódást, gyomorproblémákkal kimeneküléseket az éjfekete orkánba - mind-mind ezeket a borzalmakat - magunk mögött hagyjuk.

A sátor jelenleg tele van hóval, jéggel, fagyott kondenz vízzel. (Ugyan az mindhárom, csak pepitában: a kifolyt itóka, miegymás megfagy, az odakint tomboló orkán a legkisebb réseken is betereli, bepréseli a havat, feltölti az előterünket és bepermetezi hálózsákunkat és a felszerelésünket, a kilehelt páránk pedig a sátor belső falán alakít ki kreatív alakú jégdíszeket.)

Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 15.

Az első akklimatizációs körünk előtti éjszaka igazi téli időt hozott. Mint egy fehér szoknya, keményre fújt hó ölelte körül alaptábori lakósátram. Hajnali háromkor már lázasan pakolásztunk. Az étkezősátorban, egy-egy falat zabkása közben teát töltöttünk, bakancsot húztunk, sisakot igazítottunk, jégszerszámokat állítottunk, s az izgatott készülődés közben pudzsa-oltárunk lángja is fellobbant odakint. A zsákokat hátunkra emelve kiléptünk az illatos füstbe és a hideggel mit sem törődve, határozott léptekkel keltünk át a táborunk melletti befagyott patakon, eltűnve a sötétségbe burkolózott gleccseren.

Klein Dávid - Napló - 2017. április 14.

Reggel a WC sátorból hangos "Hallelúja!" felkiáltással rontok ki. A holnapi felmenetelünk elől minden akadály elhárult.

Klein Dávid - Napló - 2017. április 13.

Fekete napom volt a mai… Reggel már egész elégedett voltam magammal - pihentető alvás után szép magas szaturációval, alacsony pulzussal ébredtem - majd az alaptábor csinosítása, a kiépítés véglegesítése is remekül haladt, amikor egyszer csak - durr! - beütött a krach. Vagy a vízben volt valami (esetleg nem volt tökéletesen forralva) vagy valamelyik étel nem feküdt jól a gyomromban, de röviddel ebéd után aggasztó tüneteket kezdtem produkálni, méghozzá gyakran.

Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 12.

Éjszaka rájöttem, hogy a lapockám alatt bőröndméretű sziklatömb türemkedik ki a jégpadlóból. A vékony polifoam és szivacsmatrac aligha véd a kényelmetlenségtől - a kísérletezés és leleményesség az alaptábori és expedíciós lét fontos képességei. Egy ilyen kaland - bár igaz, hogy hegymászó szakmai szempontból is rengeteg tapasztalatot ad -, de az embert kiváltképp teszi ezermesterré, túlélővé, szakáccsá, gyógyszerésszé, kőművessé, csatornaszerelővé, jégszobrásszá, és még hosszasan lehetne sorolni a legkülönfélébb lelemények cifra sorát!

Suhajda Szilárd - Napló - 2017. április 11.

Minden reggelünk hasonlóképp indul. Nyolc óra körül a Nap sugarai elérik táborunk sátrait. A ponyvákra fagyott pára elkezd hálószobánkba csöpögni, változnak a fények, megelevenednek a gleccser kisebb-nagyobb olvadékpatakjai, az alaptábor szorgos madarai is dalra fakadnak és mindezen idilli hangulatot máris keresztülharsogja a menetrendszerűen érkező helikopterek őrült zúgása. Az egyik helipad közvetlen szomszédságunkban van, így garantált az ébredés!

Klein Dávid - Napló - 2017. április 10.

Ma folytatjuk az alaptábor kiépítésének lassú és nehéz munkáját. Ne feledjétek: egy jégesés tövében, szétterülő, hullámzó gleccserfelszínen - azaz jégtornyok között felgyűlt sziklalapokon - kell elhelyeznünk a sátrainkat, kialakítani az áramellátást (azaz napelemeket, akkumulátorokat, áramátalakítókat telepíteni és kábelezni), antennát emelni, hordókból, ládákból "bútort" varázsolni a különféle sátrakba és persze széthordani fajta és funkció szerint a rengeteg élelmet és felszerelést.

Klein Dávid - Napló - 2017. április 9.

Ma először ébredünk mi hárman az alaptáborunkban, hisz tegnap délben elköszöntünk Mohai Balázs barátunktól… Rajtunk kívül itt vannak persze nepáli - jórészt serpa - barátaink, akik nélkül igencsak mostoha lenne az életünk idefent.