Klein Dávid Napló – 2017. március 31.
Bizsergető érzések hajnalban: ma már Odafent leszünk. Pár óra múlva egy gépmadár kiemel minket Katmandu poros forgatagából és lepottyant Solo Khumbu egy falucskájában, Luklában, 2840 méteren. Na jó: reméljük inkább landol velünk, hisz a magashegyi reptér legendásan kalandos ferde leszállópályával várja vendégeit.
A fővárosban a beszállás egész flottul megy, alig 2-3 órát várunk. A gépben talán 30 hely van, az utastér nincs mesterséges nyomás alatt (tehát azt a magasságot érzékeljük, ahol a gép ténylegesen repül), a légcsavarok irgalmatlanul hangosak, viszont kínálnak vattát a fülünkbe, van „rosszulléti zacsi” és lélegzetelállító kilátás.
A felszállás után 27 perccel landolunk egy meredek kanyonból kiemelkedve, valóban ferdén, felfelé gurulva a lejtős és igen rövid pályán.
A népes kompánia Luklából – a serpák gyönyörű, egyszerű, faragott kövekből épült házikói között, egy kanyargós ösvényen – hozzávetőleg 3 óra alatt éri el Phakding falucskát 2610 méteren. Bár magasabban vagyunk jóval, mint Katmandu és mozogtunk is, mégis, sokkal nyugodtabban, mélyebben alszom majd. Edinával, Szilárddal egymásra mosolygunk. Hazaértünk.
