Suhajda Szilárd Napló – 2017. március 29.
A hajnali derengésben álmosan kotorászok a szállodai szobához tartozó műanyag papucska után. A tükörben kialvatlan, kócos figura hunyorog vissza rám – fogom magam és inkább elhasalok még egy kicsit a méretes ágyon. Hallgatom az ablakon beszűrődő, fokozódó utcazajt, kutyaugatást, kiabálást, kalapálást, vidám dallamokat. Katmandu szíve, a Thamel negyed, ébredezik.
Az érkezésünk utáni első napot fontos teendők egész sora töltötte ki. Hosszú listánkkal bevetettük magunkat a bazárba, hiszen számos dolgot kellett még beszereznünk. Dávid a minisztériumban időzött eredményesen - lepecsételt csúcsengedélyünkkel tért vissza.
Találtunk egy remek varrodát, ahova beadtuk valamennyi Zajo ruházatunkat és egy szponzoraink logóival teli dobozt, ezzel mintegy két teljes napig munkát biztosítva a félszobányi műhely kedves és szorgos dolgozóinak. A nap további részét pedig kitöltötte a pakolás, szortírozás, és az elkövetkező időszak stratégiájának megtervezése: a feladatok kiosztása, hogy a fővárosban rendelkezésünkre álló időt a lehető leghatékonyabban kihasználhassuk. Nem titkolom el: ebbe az éjszakai élet felderítése is beletartozik.
